Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelmes történetek

2009.08.26

 

"Délután négy óra múlt. A zeneiskola bőrfoteljainak egyikébe süppedve igyekszem elsajátítani néhány fontosabb kifejezést egy unalmas operaelemzésből: utolsó vizsgámra készülök. Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek. Barátok. A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom. Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül. Egy korukbeli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki. A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi: - Milyen szép pár vagytok ti ketten! Hangjában nincs bosszú, vagy sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad. - Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot! - Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet! Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra. Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán."


 

 

Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját.
Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta, míg egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott.
Az operáció sikerült, mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta, de ő is vak volt. A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e? A lány elutasította.
Pár napon belül a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot, és a levél végén állt egy mondat:
Vigyázz kérlek a szemeimre!

 

 

Elakartam mondani....

2008. 09. 14.

Fizika óra van, én melette ülök.Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond „legjobb barátom”.

Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkéri a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja: - köszi.

Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, Ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomba fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja : - köszi.

Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy

nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárba az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog.

Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. A utolsó nap Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit.

Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon és megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit.

El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő már nem tudhatja.

Később felmegyek a szobájába és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: „ Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.”